Egy folyó
(A River)
Maduraiban,
a templomok és költők városában,
akik városokról és templomokról énekeltek,
nyaranta
egy folyó kis patakká apad
a homokban,
lecsupaszítva annak bordáit,
szalmát és női hajat,
ami eltömíti a zsilipkapukat
a rozsdás rudaknál
a hidak alatt, rajtuk mindenhol
javítások foltjai,
a nedves kövek csillognak, mint álmos
krokodilok, a száraz kövek
napon ejtőző, borotvált vízibivalyok.
A költők csak az árvízről énekeltek.
Ő ott volt egy napig
az árvíz idején.
Az emberek mindenhol
az emelkedő centikről beszéltek,
a kövezett lépcsők pontos számáról,
amiket az emelkedő víz elborított
a fürdőzőhelyeknél,
ahogy elsodort három falusi házat,
egy terhes nőt
és egy pár tehenet,
a nevük Gópí és Brindá, szokás szerint.
Az új költők még mindig idézték
a régieket, de senki sem beszélt
versben
a terhes nőről, aki
megfulladt, talán ikrekkel a hasában,
akik néma falakat rugdaltak
már születésük előtt.
Így szólt:
a folyóban elég víz van,
hogy költői legyen
évente nagyjából csak egyszer,
és aztán
elsodor magával
az első félórában
három falusi házat,
egy pár tehenet,
a nevük Gópí és Brindá,
és egy terhes nőt,
aki egypetéjű ikreket vár,
testükön nincs anyajegy,
a pelenkájuk színe más,
hogy meg lehessen különböztetni őket.
Ökológia
(Ecology)
Az első eső utáni nap
évekig úgy jöttem haza,
hogy dühöngtem,
mert már egy mérföldről láttam:
három vörös csampakfánk
megint megcsinálta,
virágba borult és elhozta anyánknak
az évszak első szemkápráztató
migrénjét
utcahosszú, súlyosan csüngő,
sárga virágporködével, melynek illatát
semmi szél nem szűrhette meg,
és ajtó sem zárhatta ki fekete
oszlopos házunkból, ahol a falaknak
fülei és szemei voltak,
pikkelyei, szaga, csontropogása, éjszaka
látogató hangjai, és porózusak voltak,
mint mi,
de anyánk, megvillantva haragját,
mint anyja görbe ezüstjét,
az unokák bugyogói
vizesek, mint a fején a borogatás,
nem engedte, hogy kivágjunk
egy virágzó fát,
szinte vele egyidős, mondta, magvát
egy arra járó madár pottyantotta oda
gondviselésszerűen,
hogy isteneinek és lányainak
és lányai lányainak kosárszám adjon
virágokat minden évben,
és az unokatestvérek egy ágának
szezonális migrénhozományt.
DEZSŐ CSABA FORDÍTÁSA
(Megjelent az Alföld 2022/8-as számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Végh Kata munkája.)
Hozzászólások